Aki rendszeresen követi a blogom, az gondolom azért teszi, mert igyekszem (vagy legalább is igyekeztem) a leggyakoribb témákat összegezni és kérdéseket megválaszolni. Ezt én is csak azért tudom megtenni, mert több különböző forrásból utánaolvasok a dolgoknak.

Most, hogy nem igazán van időm aktívan írni a blogot, azok kedvéért, akik továbbra is ki vannak éhezve az információkra, illetve a kezdők kedvéért, akik most kezdik el keresni, hogy mégis honnan lehet a szükséges információkat összegyűjteni, ebben a posztban igyekszem összeszedni azokat a forrásokat, amelyeket én magam is használok és ahol szerintem a legjobb információkat meg lehet találni a miniquad témában.

Ez a hobby abból a szempontból is speciális, hogy írott irodalom lényegében egyáltalán nincs. Minden tudást a netről kell összeszedni (ha nincs közelben egy ismerős, akinek az agyából leszívhatjuk az ismereteket). Lássuk tehát:

Weboldalak

blog.oscsarliang.net

Oscar Liang blogját szerintem a világon szinte mindenki ismeri, aki quadkopter építésébe vágja a fejszéjét. Számtalan olyan kézenfekvő keresési kifejezés van a témában, amire a google egyből az ő blogját dobja be. Konkrétan én is az ő alkatrészlistája alapján válogattam össze az első géphemhez az alkatrészeket. Oscar eleinte egyedül most pedig már egy csapat segítségével foglalja cikkekbe az aktuális témákat, tömör és közérhető posztokban foglalkozik az aktuális kérdésekkel.

Minden érdekes téma fellelhető itt egyébként is, kezdve a kezdőknek szólo alkatrészlistáktól (link), egészen a haldó BetaFlight tunningolási tanácsokig. Számos építési naplót is feltesz és új alkatrészt letesztel, amelyekről szintén értékes információkat oszt meg.

My First Drone

A myfirstdrone.com nem egy nagy weboldal, de azon kevesek közé tartozik, aki nem csak építési, de kezdő repülési tanácsokat is ad, videókkal demonstrálva.

A pályaversenyes kudarc után úgy döntöttem, hogy olyat repülök, amit igazán élvezek. Ez nekem a Freestyle. Sokkal inkább ez jön be, mint leszúrt póznák között cikázni.

Végre az idő is kedvez a repülésnek, így az utóbbi napokban tudtam egy kicsit gyakorloni. Szombaton is kimentem a szeles idő ellenére. Eléggé felhúztak eőtte, szóval jól jött, hogy zúzhatok egy kicsit.

Pont propellert is váltottam a repülés előtt (GF5045Tri -ről GF5050 Tribladere), de semmi kedvem nem volt a PID-eket is átvariáli, ezért látszik is, hogy itt ott berezonál a videó.

Alább igyekeztem a jobb pillanatokat összeszedni. Enjoy!

Ez most egy könnyedebb hangvételű bejegyzés lesz. Mostanában sokszor mosolygok magamban, hogy bár még csak nem egészen egy éve foglalkozom ezzel a hobbyval, mégis már több olyan "hullámot" láttam, ami jött, hirtelen mindenki rákattant, majd kb. ugyanilyen gyorsan kiderült, hogy ez nem vezet messze és el is halt a nagy hype. Alább összeszedtem néhány ilyen dolgot.

Döntött motorok

Pár hónapja még maga Charpu is büszkén mutogatott egy Internetes showban egy QAV250-est, amire döntött motorfelfogatást erősített. A gépek gyorsulásával felmerült az igény, hogy a pilóta lássa is merre repül. Erre egy részről a kamera megdöntése a megoldás, ami viszont a leszállást teszi kicsit nehézkessé. Másrészt viszont a motorok megdöntése is segíthet, mintegy 10-15 fok köröli szögben. Ilyenkor a gép testének vízszintesen állásakor már egyből egy előrehaladó húzóerőt generálnak a motorok. Cserébe egy helyben lebegni csak "lógó seggel" lehetett. Egyesek szerint ráadásul ez még a kopter aerodinamikájára is pozitív hatással lehet, hiszen kisebb a menetszéllel érintkező felület.

A gyakorlatban azonban ez a megoldás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kopter használhatóságát erősen csak versenyzésre korlátozta (freestyle repülésnél ez a fajta setup rendkívül zavaró és csökkenti a kezelhetőséget), a technikásabb pályákon pedig lássuk be a légellenállás hatása elhanyagolható. Rövid reneszánsza utána mára lényegében teljesen el is tűntek ezek a megoldások és én már hónapok óta sehol nem láttam döntött motorokat.

Egyedi motor mixer

Pár hónapja annyira berobbant a CleanFlightban beállított egyedi motor mix témája, hogy még én is írtam róla egy cikkben. A gondolat az volt, hogy az alapbeállításban a Quad X mixer úgy kezeli a gépet, mint egy teljesen szimetrikus X. Ehhez képes a valóságban vagy H, vagy nem teljesen szimetrikus X elrendezések a jellemzők. Az egyedi motor mix némileg úgy súlyozza, befolyásolja a motorok egymáshoz viszonyított teljesítményét, hogy kompenzálja az asszimetriából fakadó eltéréseket. Elméletben, ilyenkor a Pitch és a Roll tengelyek PID értékei akár teljesen szimetrikusak is lehetnének.

Időközben azonban rájöttek a népek, hogy az általunk használt miniquadoknál a súlyelosztás szerepe sokkal-sokkal fontosabb, mint a váz-geometria. Így még custom mix esetén is ugyanúgy a Pitch tengelyen oszlik meg a súly inkább, míg a roll tengelyen, ezért ott mindenképpen magasabb PID értékekkel kell dolgozni. Ezen a custom mix már csak minimálisan változtat. Szóval ma már az a javaslat, hogy ne bonyolítsuk a dolgokat, használjuk nyugodtan az alap Quad X mixert és egyenként tuningoljuk a Roll és Pitch PID értékeket.

Throttle Expo, TPA

A BetaFlight letisztított és mára már végletekig optimalizált mixer-logikája - amely részben-egészben már a CleanFlightba is beépült -, valamint az Airmode és a SuperExpo mára már teljesen feleslegessé teszi (a legtöbb esetben), ezeket variálásokat. Egyszerű egyenes gázgörbe és megfelelő RC Expo és Rate beállításokkal tökéletes eredményt tudunk elérni.

Csak ESC jelvezeték bekötése

Ez a trend szinte csak pár hónapja ütötte fel a fejét. A lényege, hogy az új Opto ESC-knél amúgy is csak két vezetékből (jel és föld) csak a jel vezetéket kötjük be az FC-be, mondván, hogy az ESC föld úgy is össze van kötve a PDB földdel, ami pedig a vezérlő földdel van kapcsolatban.

A mögöttes logika leginkább a lustaság volt, bár néhányan talán azzal a 2 gramm súlynyereséggel, vagy a tisztább kábelezéssel is indokolták ezt a fajta kialakítást.

Férfiasan bevallom az Alienemen én is ezt a megoldást használom, nem utolsó sorban Mr. Steele útmutatásai alapján.

Az egyre gyorsabb ESC-knél és magasabb frissítési frekvenciáknál (elsősorban KISS 24A Race)  mára azonban kiderült, hogy a föld hiánya problémákat okohzat. Az érdekes, hogy nem is elsősorban maga a föld csatlakozás referenciája hiányzik, hanem maga a föld kábel, amely a jel köré csavarva egyfajta árnyékolásként, zaj-csökkentőként is szolgál. Ezért ma már újra az a módi, hogy az ESC-től az FC-ig az összecsavaart jel és föld vezetéeket együtt visszük el.

Tudtok ti is valami hasonló érdekességről? Írjátok le a kommentben, nyugodtan.

Ez is megvolt. Hétvégén lebonyolításra került az első magyar multikopteres verseny, amely egyébként egy bajnoki sorozat első futama volt. Ezzel Magyarország, sok fejlettebb országot is megelőzve, felkerült a nemzetközi multirotoros versenvilág térképére.

Had kezdjem azzal, hogy LE A KALAPPAL, mindenki előtt, aki a szervezésben részt vett, vagy bármilyen módon hozzájárult a rendezvény megszervezéséhez. Az egész helszín kialakítása, a közvetítési technika, a szervező csapat, a logisztika elgondolása nagyon profi, szinte minden részletre kiterjedő volt és kétségtelenül rengeteg pénzbe és még több ember munkájába került. Külön ki szeretném emelni az FPV Race Hungarytől Pistikét (a.k.a. Kovács István) és ZsolteeFPVt (a.k.a. Ilyés Zsolt), akik nélkül, állítom ez a verseny nem jött volna létre.

Ez a bejegyzés még talán pont időben jön azoknak, akik a videoadóval kapcsolatos műszaki paraméterek miatt nem döntötték még el, hogy indulnak-e a Drone Racing Hungary április 3.-i velencei futamán, de azért egy kisebb energia-befektetést hajlandóak lennének megtenni az ügy érdekében.

Előljáróban had szögezzem le, hogy nagyon nagyra becsülöm az FPV Race Hungary és a Drone Racing Hungary csapatát és mindenkit, aki nagyon sokat tett azért, hogy Magyarország is megtegye az első nagy lépést az FPV multikopter versenyzés komoly szintre emelése érdekében. Azt is teljes mértékben elismerem, hogy aki ilyen komoly munkát fektet egy esemény-sorozat megszervezésébe, annak szíve joga, hogy olyan szabályokat határozzon meg, amilyeneket csak akar. Nekünk, potenciális versenyzőknek pedig csak egy választásunk van, elfogadni a szabályokat, még ha amúgy azok nem is szimpatikusak nekünk.

Drone Racing Hungary műszaki követelmények - Videóadó

Aki követi az eseményeket, tudja, hogy a versenyző gépekkel szemben vannak bizonyos - itt-ott dokumentált - műszaki elvárások. Ezek közül az egyik, hogy a versenyen a szervezők által biztosított videóadót (VTx) és antennát lehet csak használni. Ez teljesen rendben is van, minden komoly versenyen van hasonló szabály.

Az én meg nem értésem (bocsi mégegyszer ezért srácok!) abból adódik, hogy ha van egy VTx, aminek ilyen, vagy olyan, de szabványos csatlakozója van, akkor miért nem lehetett az annak történő megfelelést előírni? Miért kellett egy teljesen más, nem szabványos csatlakozási módot kitalálni? A részletes bemutatót itt találjátok:

Az én fő problémám - ami miatt sokáig gondolkodtam magán az induláson is - hogy egy nagyon jól kis összreakott rendszerem van, az iparági vezető ImmersionRC adójával és szabványos csatijaival. Minden vezeték csak pont olyan hosszú, amilyen kell. Az FPV kamerámat a VTx-em 5V-os, szűrt és szabályozott tápjáról hajtom meg. Nem igazán akartam ezért atomjaira bontani a gépet, hogy mindent szét/átforrasztgassak, emiatt a verseny miatt, ami azért számomra elsősorban nyilván (sajnos) nem Hawaiiról szól.

Maga az FPV kamerám elvileg 5-22V-os tartományban dolgozik, tehát akár közvetlenül rá lehetne kötni a PDB-re (LiPo feszültségre) is, azonban a LittleBee ESC-k híresek arról, hogy az aktív fékezés közben olyan kokmoly feszültségtüskéket tudnak generálni, hogy már sok ilyen kamera kieresztett a mágikus füstöt. 99% biztos vagyok benne, hogy a versenyen biztosított VTx-nek is van 5 vagy 12V-os kimenete a kamera számára, ezért is fájt számomra, hogy a meghatározott egyedi csatlakozási mód miatt azt nem lehet használni.

Na, de elég a siránkozásból, lássuk a megoldást. Az általam támasztott feltételek tehát:

1. Ne kelljen hozzá (nagyon) megbontanom a jól megépített gépem integritását
2. Tetszés szerint fel/leszerelhető legyen
3. Egyik részről biztosítsa a verseny szervzői által meghatározott szervocsatlakozó-foglalatot
4. Másik részről biztosítsa valahogy az FPV kamera tápellátását
5. A kamera táplálásánál biztosítsa a BIZTONSÁGOS, áramellátást
6. Ne kelljen hozzá speciális alkatrészeket rendelni és beépíteni (pl. Pololu vagy egyéb fesz. szabályozó modulok)

ImmersionRC VTx szabványos csatlakozóinak felkészítése a Drone Racing Hungary versenyekre

Fenti paramétereknek egy olyan átalakító kábel (vagy nevezhetjük adapternek is) felel meg, amely egyik oldalról csatlakozik a szabványos ImmersionRC Molex csatikhoz, a másik oldalán biztosítja szervocsatlakozó-foglalatot a 3 érpárral, valamint belül valahogy megoldja a kamera szűrt tápellátását.

Ha figyelmesen nézitek a képet, akkor az alkatrészek alatt látszik a macskakaparásom, amiben leskicceltem, hogy mindezt hogy képzelem el.

Szükség volt egy kétpólusú és egy ötpólusú Molex csati foglalatra, amibe a standard IRC csatik belemennek. A kétpólusó fogadja a PDB-ről jövő tápfeszültséget, az 5 pólusú adja az FPV kamerának a tápellátást és fogadja a videójelet. A kamera biztonságos ellátásához a trükk, egy 35V-ig minősített 470uF (vagy egyesek szerint 1000uF) kapacitású elektrolit kondenzátor bekötése a táp + és - pólusai közé, amely a feszültségtüskék kiszűrésére és így az FPV kamera megvédére hivatott.

 Az egész így épül fel:

A videojel vezeték már a helyén, a tápvezetékek is "közösítve"

Itt már minden beforrasztva. Látszik, hogy a táp megy a VTx és a kamera felé is

És a végtermék. Megkapta a megfelelő szígetelést is.

Az egész anyagköltsége kb. 550 Forint volt, de csak azért mert nem volt otthon szervo-foglalatom, amit csak kábellel együtt szerelve, 450 Forintét tudtam venni. A Molex aljztot és a kondenzátort a Lehel úti Lomexben vettem.

Ez a megoldás akkor is működik, ha valakinek nem Immersion, hanem más - tipikusan JST csatlakozós - VTX-e van. Ilyenkor a különbség csak annyi, hogy a Molex csatik helyett JST, vagy JST-XH csatlakozókat kell felszerelni, de az elv gyártmánytól függetlneül működik.

Szóval, nem maradt más hátra, mint irány nevezni a Drone Racing Hungary oldalára. Ne feledjétek, a nevezési határidő március 27.

Mostanában nem nagyon van időm a blogra írni, de ezt gyorsan meg szeretném osztani, hogy senki ne maradjon le róla.

Bár úgy sejtem, aki ezt a blogot olvassa, mostanra már mindenki tudja, hogy ezen a hétvégén kerül megrendezére a World Drone Prix Dubai 2016 verseny, ami egy jövőbeli World Drone Prix versenysorozat pilotja, vagy 0. állomása.

A tavalyi Drone Nationals nemzetközi szintre emelte a drónversenyzést és a Dubaiak, akik ugye pénzmagban nem éppen szűkölködnek a koronaherceg támogatásával úgy döntöttek, hogy megszervezik a maguk bajnokságát. Márpedig, ha ők valamit csinálnak, azt nem úgy tessék-lássék módon csinálják, hanem úgy, hogy az egész világ biztosan halljon róla.

Nem történt ez másképp az 1.000.000 $, értsd egymillió USA Dollár összdíjazású versennyel sem, ahol magára a halál profi szervezésre elköltöttek még pár milliót biztosan.

Lényeg a lényeg, ezen a hétvégén a világ legjobb drónpilótái mind ott vannak és egy igen futurisztikus versenypályán összemérik az erejüket.

Az előzetes videókvalifikáció alapján 100 csapatot (igen csapatot, nem pilótát) hívtak meg, akik közül 32-en kvalifikálták magukat a végső versenyre.

A kvalifikáltak listája:

Az élen a 14 éves Luke Bannister, azaz BanniUK. Maga mögé utasítva olyan sztárokat, mint Chad Nowak (FinalGlideAUS), Mr. Steele, Ummagwad, MetalDanny és még sokan mások.

Nem is szaporítanám a szót, ha van időtök a hétvégén, nézzétek. Az esemény weboldala jelenleg elég fapados, de elvileg mindenről élő közvetítés lesz. Szóval az eseményeket itt tudjátok követni:

World Drone Prix Dubai hivatalos weboldal

Az esemény facebook oldala

FPV Racing Facebook oldal

Rotor Riots Facebook oldal

És úgy általban a ‪#‎worlddroneprix hashtag, Facebookon, Twitteren, Instagrammon, stb.

Az elmúlt pár hónapban annyi újdonság jelent meg a piacon, hogy követni is nehéz. Eredetileg azt gondoltam, hogy mindegyikről írok kicsit részletesebben, de abból olyan hosszú cikk lenne, hogy senki nem olvasná el. Ezért most maradjunk egy inkább csak a repülésvezérlőknél, azokból is egy rövid összefoglalónál.

Ha valamelyik vezérlőről többet szeretnétek megtudni, kérlek jelezzétek alul a kommentben és ígérem, hogy belemegyek a részletekbe is.

Repülésvezérlő újdonságok

Mostanra az új STM32F3 chipre épülő vezérlők lassan teljesen átveszik a piacot. A régi F1-es sorozatból még tartja magát a Naze32 Rev.5, de annak ráncfelvarrása, a Rev. 6 finoman szólva sem sikerült tökéletesre. Aztán ott van még a CC3D és az Afro Mini. De aki ma új vezérlőt vesz, csak is F3-as csippel tegye azt (szerintem).

Az Seriosuly Pro Racing F3 által kitaposott utat a Seriously Dodo és a Tornado után sokan követik. A skála alján (bocs, de az SPF3 kínai hamísítványáról nem beszélek) az X-Racer F303 található, amely ma a legolcsóbb válsztás a maga 27 USD árával és majdnem mindent tud, kivéve a szerintem elég fontos VBat monitorozást, illetve nem tartalmaz saját tápegység-modult sem.

Nem így a Tornado továbbfejlesztett változata a Motolabs Cyclone, amely egy nagyon jól sikerült vezérlő. SPI protokollal csatlakozik a Gyro a processzorhoz, ami a korábbi I2C kapcsolatnál nagyobb sebességet tesz lehetővé, konkrétan, BetaFlight szofverrel támogatja a 8KHz-es gyro mintavételezési frekvenciát, amivel a Lumenier LUX-szal ketten vannak a paicon az F3-as vezérlők kzött.. Egyedül az UART csatlakoztatáshoz haszhált JST csatlakozókkal kell megbarátkozni, egyébként szuper nyerő és az ára is egész elviselhető (37 USD).

A Cyclone-hoz hasonlóan az ImpulseRC-tól vásárolhatü meg a Singularity is, melynek specialitása, hogy az FC és a videóadót egybe építették így sok helyet és súlyt is megspórolnak. A designnak köszönhetően a videócsatornák a vezérlő szoftverén keresztül is kiválaszthatók.

A méltán híres(ill. hírhedt) KISS ESC-k gyártója, a Flyduino is új FC-vel jelentkezett, amelyet a világ legjobb pilótái (Chad Novak, a.k.a FinalGlideAUS, illetve Steele Davis a.k.a Mr. Steele) teszteltek és promótálnak. A KISS FC érdekessége, hogy a többi vezérlőtől eltérően nem CleanFligh/BetaFlightra optimalizált, hanem egy saját firmwaret írtak hozzá, amely a nevéhez híven igyekszik egyszerű lenni (KISS = Keep It Super Simple). Ahogy a híreket olvasom, ez azért nem sikerült maradéktalanul elsőre. De ezzel együtt is egy nagyon jó kis vezérlő lett. Érdekessége, hogy KISS ESC-kkel együtt használva tudja monitorozni az egyes ESC-k áramfelvételét, fordulatszámát, stb., amely adatok OSD-n is megjelentíthetők. Van hozzá egy speciális PDB foglalat is, amelyre egy vezérlő és 4 ESC szerelhető, de szerintem ez csak nagyobb vázakba fog beleférni.

A KISS ESC formájához kísértetiesen hasonló vezérlőt hozott ki a piac egyik nagyágyúja a Lumenier. A LUX CleanFlightot futtat és SPI buszos csatlakozást használ, azaz 8KHz-ig is jó lehet, viszont sajnos - a Naze32 Rev. 6-hoz hasonlóan) - ők is a 6500-as gyroscope csip használata mellett döntöttek, ami elég zajosnak bizonyul és bizonyos körülmények között ez a teljesítményére is rányomja a bélyegét, illetve megnehezíti a PID hangolást. A BetaFlight egyre jobb filterezésének köszöhetően azonban sokan nagyon dícsérik, még így is.

A Quadkopter ipar nagyágyúja a Team BlackSheep sem volt tétlen. Megalkották a TBS PowerCube-ot, amely egy stack-elt (emeletes) dizájnt kövtő modulárus egység, amelynek része a Colibri repülésvezérlő, a négy ESC és a PDB/OSD is. Ez a design egy részről nagyon helyhatékony, más részről azért nem minden vázba fér így bele problémamentesen. Az egymáshoz passzolt alkatrészeknek köszöhetően azonban rendkívül hatékonyan, megbízhatóan működik és egy új gép építését nagyban leegyszerűsíti.

Végül, de nem utolsó sorban pedig meg kell említeni az SPRacing F3 Minit, amely lényegében minden funkciót tud, amit kell, sőt... A sokat szidott JST csatlakozók helyett klasszikus átmenő furatokat használ. De a legegyedibb funkciói, hogy egyedüliként a piacon van rajta egy Micro SD kártya foglalat, ami a BlackBox loggoláshoz kiváló hír. Nem kell külön OpenLogerrel bajlódni, ami lefoglalna egy UART soros portot, de mégis gyorsan letölthetők az adtok a tetőszleges méretű memóriakártyáról. Ezen kívül van egy beépített verseny transpondere is, amely egy teljesen egyedi azonosítót sugároz és így teszi lehetővé a gép köridejének mérését az versenyen, ahol ilyen rendszert használnak majd az időmérésre. Hogy ez mennyire fog majd iparági szabvánnyá válni, az a következő 6-12 hónapban kiderül, minden esetre az elgondolás nem rossz.

Nem tudom, hogy az F3 csippek uralma meddig tart és mikor kezdik már őket is kiszorítani az F4-es csippek, de most, hogy a BetaFlight és már a RaceFlight is 4KHz gyro mintavételezési frekvenciákat támogat akár F1-es vezérlőkön is, azt hiszem, hogy legalább 1-1,5 évre nyugodtan lehet bármelyik fenti lapkával tervezni.

Végezetül had ajánljam figyelmetekbe Joshua Bardwell elemző videóját, amelyben a fenti vezérlőt nagy részé összehasonlítja különböző paratméterek alapján. A srác csatornája amúgy is nagyon haszons, sőt, ha PID tunningot és BlackBox elemzést akar megtanulni valaki, akkor kötelező olvasmány.

Jó régen írtam már bejegyzést, részben idő hiányában, részben pedig azért, mert a borzalmas idő miatt nem igazán lehet repülni, így nem is történik olyna sok minden, azonkívül hogy egy-két hetente ugrok pár BetaFlight verziót.

Most találtam egy olyan témát, ami azt hiszem többeket - különösen még a hobby elején járókat - foglalkoztatja. Ez pedgi az akkumulátor kérdés.

Egy ma már ősréginek tűnő, de egyébként továbbra is releváns tavalyi bejegyzésben tárgyaltam a LiPo akksi alapokat. Ezt a bejegyzést azoknak szánom, akkik azért már tudják, eszik-e, vagy isszák a Lithium-Polymert és tisztában vannak a cellaszám és a C-ráta fogalmával.

Ma a miniquadok dőntő részében 3S (3 cellás), vagy 4S LiPo akkumulátorokat használunk. Vannak persze extrém példák 6 cellás akksikkal való "kísérleti" repülésekre, de ezek tényleg unikumnak számítanak.

A 3 és 4 cellás akksik közötti fő különbség egy részről a feszültség, más részről persze a fizikai paraméterek, mint a méret és a súly. A 4 cellás akksik a magasabb feszültségnek köszönhetően sokkal nagyobb teljesítményt tudnak leadni, ami jóval gyorabb, agresszívabb repülésben nyilvánul meg. Cserébe nagyobbak és nehezebbek, azaz a gépnek több súlyt kell vinni, illetve a fizikai elhelyezésük is kihívás lehet egyes gépeken. A LiPo akksik cellánkénti névleges feszültsége 3.7V, maximális töltöthetősége 4.2V. Egy 3S akksi teljesen feltöltve 12.6V a 4 cellás LiPo pedig 16.8V. Szabad szemmel is jól látható a különbség, de a gép teljesítményében még brutálisabban érződik.

Turnigy Multistar Racer 1400mAh 40C 3S és a Dinogy 1300 mAh 65C 4S akksik. Látszik a méretbeli különbség, de azért ez részben a Dinogy magasabb C értékének is betudható.

Amikor egy éve elkezdtem tervezni az első saját építésű quadomat, még az volt a mondás, hogy építsd csak 3S-sel, mert az elég lesz tanulni. Továbbá, én akkor úgy akartam építeni a gépet, hogy az akksit belülre tudjam elehlyezni, amihez a kisebb 3S akksik jobban jöttek. Igyekeztem persze olyan filozófiával építeni a gépet, hogy majd később át tudjam alakítani 4S képesre, de utólag kiderült, hogy ez nem teljesen sikerült. Szóval most itt van a gép darabokban, mert cserélnem kell az ESC-ket, hogy elbírja a 4S akksikat. Az akksit pedig amúgy sem volt túl jó ötlet belülre elhelyezni, mert egy részről nem lehet a gravitációs középpontot jól kiegyensúlyozni úgy, más részről, ha bent elkezd csúszkálni, könnyen megrongálhat más kényesebb alkatrészeket is.

Korábban már írtam a BetaFlightról, amely jött, látott, győzött és néhány hónap alatt meghódította az FPV világot, többek között olyan funkcióknak köszönhetően, mint az Airmode.

Akik most jönnek ebbe a sportba és beleolvasnak a fórumokba, azt hihetik, hogy persze a BetaFlight firmware-t kell telepíteni, mert az a király. Ez részben igaz is, de azért nagyon sok mindenre oda kell figyelni.

Amikor az FPVRace Hungarytől Zsoltee elkészítette a kezdőknek szóló építési sorozatát én személy szerint nem értettem vele egyet, hogy a BetaFlight telepítését javasolta (én CleanFlightot mondtam volna). Ma már kicsit árnyaltabb a véleményem, de az biztos, hogy nem kell egyből fejest ugrani a Betába, mert sírás lesz a vége.

Figyelem! A BetaFlight továbbra is a CleanFlight egy kísérleti platformja!!! Minimális dokumentáció van hozzá a GitHubon, az információk fő forrása az RC Group BetaFlight fóruma, amely naponta átlag 100 bejegyzéssel gazdagodik, így mezei halandó számára nagyon nehezen követhető.

Az FPV világban a legkedveltebb távirányító (rádió) megkérdőjelezhetetlenül az Frsky Taranis X9D (illetve annak a Plus változata).

Mostanában (2015 elején) azonban egy új EU szabályozás (CE Regulation V1.8.1) eléggé megkeverte a rendszert, ezért sokan futnak bele abba a problémába, hogy nem tudják a távjukat összekötni az FrSky vevővel. Hozzám is több kérdés érkezett, ezért ebben a bejegyzésben igyekszem tiszta vizet önteni a pohárba.

FIGYELEM: Én itt kizárólag csak elméleti lehetőségeket ismertetek és semmiképpen nem buzdítok senki arra, hogy az EU vonatkozó előírásaival ellentétes műszaki megoldásokat használjon. Ha mégis valaki úgy dönt, hogy ezt teszi, azt kizárólag saját felelőségére teszi és én ezért semmilyen módon nem vagyok felelős.

A Taranisról

A Taranis egy nagyon jólsikerült kis táv, amely rendkívül sokoldalú funkcinalitást nyújt, „kedvező” áron (legalább is a Futaba és a Spektrum high-end cuccokhoz képest). A Taranis gyárilag egy beépített adómodullal rendelkezik, amelyet XJT modulnak hívnak. Az X sorozat a Taranisnál az S.Port telemetria-képes rendszereket jelenti. Ez az XJT modul saját belső firmware-rel rendelkezik és 16 csatornás kommunikációt tesz lehetővé.

Magán a Taranison gyárilag egy OpenTX firmware van telepítve. Azonban ez az OpenTX-nek egy az FrSky által támogatott verziója, általában v2.0.9.2. Hivatalosan a táv csak ezzel a firmware-rel támogatott.

A vevőkről

A Taranis lényegében minden FrSky vevővel tud kommunikálni. A részletekbe nem mennék bele, de használható többek között V, D és X szériás vevőkkel is.

Ma az FPV versenyzésben az emberek 90%-a két féle FrSky vevő valamelyikét használja. A klasszikus D4R-II vevőt, illetve az újabb X4R-SB (SB azt jelenti, hogy S.Bus soros csatlakozást tesz lehetővé). Ezek is saját firmware-eket futtatnak.

Az EU f@ckup

A probléma ott kezdődött, hogy az EU 2015 elején bevezetett egy újfajta szabályozást a híradási eszközökre. Ennek a szabályozásnak az FrSky nem teljesen felelt meg. Annak érdekében, hogy megfeleljen az EU szabályozásnak, az FrSky módosított a firmware-en és elkezdte szállítani az „EU” megjelölésű Taranisokat, illetve vevőket. Mivel a mi „szakmánkban” a cuccokat nem a sarki boltban vesszük, hanem a világos minden részéről össze-vissza rendeljük, ezért egy elég szép káosz alakult ki, ami különösen a kezdőknek okoz komoly fejtörést.

Az EU verziós Taranis és vevők

Most, hogy a fentieket tisztáztuk, lássuk, mitől EU-s egy FrSky termék. A jó hír, hogy a különbség, csakis kizárólag szoftveres. A hardver teljesen egyforma az egész világon. Az „EU” megjelölésű FrSky termékek EU verziójú firmware-rel jönnek. Sokszor felmerül a kérdés, hogy honnan tudom, milyen Taranisom van? Egyrészről, ha az EU-n belül vásároltad, akkor nagy eséllyel az van. Ebbe beletartozik a HobbyKing EU raktár, de szerintem a Banggood EU raktár már nem (ebben nem vagyok 100% biztos). A másik dolog, hogy ha megnézzük az eszközön a telepített firmware verziót, akkor a végén ott az „.eu” jelzés. A harmadik dolog, amibe sokan rögtön belefutnak, ha a D4R-II vevővel akarják használni a távot, hogy a modell beállításnál nem lehet kiválasztani a D8 módot, márpedig a D4R csak azzal megy. Valamiért a D8 protokoll nem EU konform, ezért ezt úgy kezelték, hogy kivették a rendszerből (az L12 móddal együtt, de ez keveseket érint).

A vevők esetében bonyolultabb a helyzet. A D4R-II-re egyáltalán nem is létezik EU firmware. Az X4R-re viszont igen. Mivel nagyjából majdnem mindenki távolkeletről rendeli ezt a vevőt, ezért nagyon nagy esély van rá, hogy alapból nem EU firmware-rel jön.

Hogyan bírjuk működésre az egészet

Ha eddig tudtatok követni, akkor látjátok, hogy 3 firmware van a játékban.

1. Taranis belső XJT modul firmware-e
2. Taranis „operációs” OpenTX firmware
3. Vevő saját firmware-e

A sikeres működéshez ezeket kell összehangolni.

D4R-II

Nekem úgy tűnik a D4R-II az egyszerűbb eset. Ahogy fent írtam, a vevőn csak egyféle (non-EU) firmware létezik, így azzal nagyon nincs mit csinálnunk. A jó hír, hogy nekem elég volt magán a távon frissíteni az OpenTX firmwaret az EU verzióról az International verzióra és máris újra megjelent a D8 mód és össze tudtam kötni a távot a vevővel. Én ehhez az FrSky oldaláról töltöttem le a gyári non-EU firmwaret. A telepítés ugyan nem triviális, mert eleinte panaszkodik, hogy nem egyezik az XJT modul firmware-ével, de azért felmegy. A belső XJT modul FW frissítése ezért itt nem (feltétlenül) szükséges.

X4R-SB

Az X4R már komolyabb falat. Itt mind a 3 firmware-nek meg kell egyeznie, azaz vagy mind a három non-EU, vagy mind a három EU. Innentől ez ízlés kérdése, de befolyásolhatja pár dolog:

1. A távot nem csak egy géppel és X4R vevővel, hanem mondjuk egy másik modellen D4R vevővel is akarjuk használni. Ez esetben a távon nem lehet EU firmware, tehát mind a három firmware-t non-EU-ra kell telepíteni.
2. Ha mondjuk jó lenne nekünk az EU, de a vevő firmware frissítéséhez FrSky Upgrade kábellel nem rendelkezünk, akkor egyszerűbb lehet a táv és az XJT modul átállítása non-EU firmware-re.
3. Ha nem a gyári FrSky firmwaret akarjuk használni, hanem az OpenTX 2.1-es legújabb verzióinak valamelyikét (jelenleg 2.1.7). Ezekből ugyanis nincs EU verzió. (tudomásom, illetve a jelen állapot szerint)

Firmware-ek frissítése

Hogy melyik firmwaret és milyenre szeretnénk frissíteni, az a fenti kérdésekre adott válaszok és egyéni preferencia kérdése. Ha teljesen gyári és EU komform rendszert szeretnénk, akkor szükség lehet egy FrSky Upgrade Cable nevű kábelre, amellyel a vevő firmware-e frissíthető. Ugyanez a kábel kell a beépített XJT adómodul frissítéséhez, ha a gyári FrSky OpenTX verziót használjuk. A Taranis firmware-e USB-n keresztül számítógépről frissíthető.

Ha azonban úgy döntünk, hogy nem ragaszkodunk az EU-konformitáshoz, vagy az OpenTX egy új verzióját szeretnénk használni, ami sokkal többet tud és amely segítségével mindenféle kábel nélkül, egyszerű SD kártya segítségével tudunk XJT és vevő firmwaret is frissíteni, valamint használni a számítógépünkön az OpenTX Companiont, akkor ezt az utat kell járni és mindhárom komponenst non-EU firmware-rel ellátni. 

Alább a források, amire szükségünk lehet:

Gyártói oldal a szükséges gyári EU és non-EU firmwareekhez, illetve ezek útmutatói

OpenTX weboldal, 2.x firmware letöltés

Videó, hogy az OpenTX-szel hogyan tudjuk frissíteni a belső XJT, illetve vevő firmware-ét.

Magyar nyelvű RC Modell forum Taranis topicja