Amikor a vizuális repülés kezdett már menni, akkor elkezdtem próbálgatni az FPV (first-person-view), azaz belső nézetes repülést, amikor a gépet a belső FPV kamera élő képének esetemben egy monitoron történő megjelenítése alapján vezetem.

Az FPV versenyzés eszenciája az ilyen fajta irányítás. Több előnye is van a sima vizuális (Line of sight, LOS) irányítással szemben.

• Ha a gép egy kicsit jobban eltávolodik, vagy berepülünk vele egy fa, vagy bokor mögé, akkor is kiválóan tudjuk vezetni
• Nincs orientációs probléma, azaz nem kell állandóan nagyon figyelni, hogy most merre is áll a gép eleje és ennek megfelelően irányítani a gépet, ami ilyen kis gépeknél a LOS repülés egyik legnagyobb kihívása, szerintem.

Elsőre tehát könnyűnek tűnik, de azér mégsem annyira egyszerű.

Először is, mivel nem akartam egyből több száz dollárt egy profi FPV szemüvegre beruházni, egyelőre egy 7"-os FPV monitorral próbálkozom. Ez jó is, de viszont benne van az emberben a reflex, hogy néha-néhe felnézzen a gépre. Na ez az amit nem szabad!!! Amíg ugyanis az égen szemünkkel megtaláljuk a gépet több másodperc is eltelhet és akkor még mindig nem vagyunk tisztában az orientációjával. Mire ezt kibogozzuk eltelik jópár másodperc, ezek a kis gépek pedig olyan gyorsan mozognak, hogy addigra már meg is van a baj. Első szabály tehát, hogy ha FPV, akkor csak FPV és le ne vegyük a szemünket a monitorról!

Erre az első pár próba után azt találtam ki, hogy háttal állok a gépnek, így jóval kisebb a kísértés, hogy felnézzek.

Ezzel együtt is, szokni a kell a dolgot. A magasságot például pár méter felett elég nehéz érzékelni. Aztán, mivel én esténként próbálkoztam, nyugatra fordulva sokszor elvakította a nap a kamera képét. Ráadásul a látószög sem olyan széles, mint a szemünknél megszoktuk. Először 3,6 mm-es lencsével próbálkoztam, de az nekem nagyon szűk volt (azt hiszem 90 fok körüli Field of View, FOV), majd 2,8 mm-esre cseréltem, ezzel már kicsit komfortosabb volt.

Az első próbálkozásoknál sokan ajánlják, hogy használjunk egy "spottert" aki szemmel kíséri a gépet és szól, ha úgy érzi nagyon elsodródott, illetve zuhanás esetén segít megtalálni. Én azt mondom, ez akkor jó, ha a spotter nem ijedős, mert bizony be tud paráztatni akkor is, ha egyébként nincs nagy gond. A gép főben keresésére pedig továbbra is a csipogó a legjobb.

Alább a videó az első pár próbálkozásról. A vége felé már volt pár jó pillanat is.