Ez az első olyan bejegyzés, amelyet olvasói kérésre készítek. Ezek szerint vannak, akik rajtam kívül is olvassák a blogomat. :)

A videó-szemüvegeket bemutató bejegyzés kapcsán érkezett egy kérdés, hogy pontosan mit is tartalmaz a FatShark Dominator V2 csomag. Mivel pontosan lefényképeztem a kibontás folyamatát (minden nagyobb érétkű webes rendelésnél megteszem ezt, hogy legyen bizonyítékom, bármi gáz van), ezért ezt most meg tudom osztani veletek.

Szívesen fogadok további olvasói témajavaslatokat is. Ha tudok, mindenképpen írok róla. Ha nem, akkor legalább egy linket, vagy kiindulási pontot biztos tudok mondani hozzá.

A Drone Nationals előtt nem is hallottam Mr. Steele-ről, bár útólag már tudom, hogy több korábbi videóját láttam, csak akkor még nem tudtam, hogy ő az. Ott olyan komoly Freestyle programot nyomott (véletlenül pont láttam élőben), hogy dobtam egy hátast tőle. Bár végül csak második lett a szitnén nagyon durván repülő Chad Nowak (FinalGlideAUS) mögött, engem mégis megragadott.

A verseny óta nézegettem több videót a nagyoktól, (FinalGlideAUS alias Chad Nowak, Charpu, Trappy és persze Mr. Steele). Nagyon komolyan tolják, de Mr. Steele, komolyan mondom egy állat (vagy inkább zseni)!!! :) Bármennyit gyakorol az ember, az ilyen pilóta ritka, mint a fehér holló, mert ez már tehetség. Nézzétek az alábbi videót, különönsen 1:30-3:00 között. Ez a srác "tököket tép le" :D Ő az új abszolút kedvencem.

Az FPV témába eredetileg egy monitorral vágtam bele. Akkoriban több számítást is végeztem, hogy mi lenne, ha inkább egyből egy videószemüveget vennék. Bárhogy csavartam a dolgot, a szemüveg legalább 100-150 dollárral többe került volna mint a monitoros megoldás. Mivel akkor még nem tudhattam, hogy mennyire fogok végül belefolyni ebbe a hobbyba, ezért az olcsóbb mellett döntöttem. Ahogy azonban egyre jobban (nagyon relatív módon) kezd menni a Rate FPV repülés, láttam, hogy azért a videoszemüvegnek sok előnye van. Mindenki, aki kicsit is komolyabban repül, valamilyen szmüveges megoldást használ, mert az teljesen kizárja a külvilágot, a zavarokat és egy teljesen enged elmerülni repülésben.

Az utolsó lökést a U.S. Drone Nationals közvetítése adta meg, amelyen láttam, hogy kivétel nélkül minden versenyző csak szemüvegben repül. Mivel időközben már én is látom, hogy még biztosan egy jó darabig fogom űzni ezt a hobbyt, ezért elhatároztam magam és elkezdtem kiválasztani a megfelelő kicsikét. Ehhez jött még az is, hogy időközben látom, hogy akkora az igény ezek iránt a kütyűk után, hogy ha mégsem jönne be a dolog, akkor pillanatok alatt el fogom tudni adni árában.

FatShark Dominator V2 frissen kicsomagolva

Eltelt pár hónap, mióta kész a gép és persze folyamatosan van mit tunningolni. Ház építésénél van egy olyan mondás, hogy az elsőt az ellenségednek építsd, a másodikat a barátodnak és csak a harmadikat magadnak.

Hát valahogy így érzem a miniquad esetében is, bár az első lépcsőt azért ki lehet hagyni (annyira nem lett rossz, hogy az ellenségemnek adnám). Az minden esetre biztos, hogy a komoly előzetes kutatómunka és felkészülés ellenére vannak dolgok, amikre csak a gyakorlatban jön rá az ember.

Szóval, így pár hónap távlatából mit csináltam volna másképp?

Először is, sokat gondolkodtam, hogy megérte-e ilyen aprólékosan, egyenként összeválogatni az alkatrészeket, vagy jobban jártam volna egy komplett kittel? Első gépnek azt hiszem az esetek többségében - különösen, ha az ember még nem döntötte el, hogy mennyire akarja beleásni magát - jobb egy kit. Egyszerűbb is és árban is jobb. Én ugye az EMAX Nighthawk Pro vázat vettem. Ebből lett volna kit is, amelyben már az ESC-k, a motorok és a CC3D vezérlő is benne lettek volna. Kicsit gyengébb lett volna, mint a mostani setup? Igen. Viszont egy dolgot már most látok. Aki erre a hobbyra rákattan, annak nem az első gépe lesz az utolsó. Fejben már én is félig összeraktam a következőt. Ha viszont mégsem kattan rá, akkor egy kittel az ember kevesebb időt, energiát és pénzt rak a dologba. Vannak már olyan kitek is, amelyek tényleg teljesek, egyszerű távval és vevővel, sőt akár FPV kamerával és videoadóval is el vannak látva. Első lépésnek ez talán elég, ha az ember tisztában van vele, hogy rákattanás esetén fél éven belül kezdheti előről az építést, beszerzést és akkor ez a kezdeti olcsó cucc nagyjából mehet a levesbe (tartaléknak, vagy ajándékba a havernak).

Ezzel együtt nem bántam meg, hogy végül nem kitet vettem, mert a tervezgetés közben rengeteget tanultam a technológiáról és a quadok lelki világáról.

Sikerült megint valami újat tanulnom. A miniquadomat ugye 2,4 GHz-es frekvenciájú távirányítóval használom. A gépen az FrSky D4R-II vevőm van, aminek két szalag-antennája van, amelyeknek a vége meg van plankolva. Már a gép összeszerelésénél a macska leharapta az egyik antenna plankolt részének felét. De gondoltam, hogy elég hosszú az az antenna, mit számít.

Majd most az egyik zuhanásnál valahogy bekeveredett a másik is a propellerek közé, az meg szépen ledarálta a végét. Ekkor észrevettem, hogy már 100-150 méter után elkezdett csipogni a vevő a gyenge RSSI jel miatt, holott ennek a szettnek min. 1 kilométert tudnia kellene. Utánanéztem gyorsan és rá kellett döbbennem, hogy a 2,4 GHz-es antennánál igazából tök mindegy, hogy a szigetelt rész milyen hosszú, mert csak a végén az a kis plankolt rész számít. Na szép! :)

Viszont emiatt tényleg elég egyszerű javítani, mert lényegében csak le kell plankolni szépen egy új szakaszt a végéről és már is jobb, mint újkorában.

Először érdemes a sérült véget szépen levágni, hogy legyen egy letisztázott vég. Majd onnan először a fekete szilikon burkolatot kell leszedni, utána pedig óvatosan az alatta lévő fémszerű hálós árnyékolást. Mindezt úgy, hogy a azon belül lévő átlátszó műanyag (szilikon) szigetelés és a vezeték magja ne sérüljön.

Az sem mindegy, hogy mennyi vezetéket tisztítunk meg. A 2,4GHz-es rendszer hullámhossza alapján az okosok kiszámolták hogy kb. 31 mm hosszúságú szabad vezetékvégre van szükség.

Megint hálás lehetek az öreg Brucenak (YouTube: RCModelReviews), aki valamilyen hihetetlen érzékkel pont akkor postolta az alábbi oktatóvideóját, amikor velem ez az eset megesett.

Egyébként, ha már nagyon elfogyott volna a kábel, akkor az FrSky vevőn elég egyszerűen egy kis forrasztással lehet cserélni is újra. Rendeltem is tartalékot a Banggood.com-ról kb. 2-3 dollárért.

Nagy unalmamban már nem tudtam mit kezdeni magammal, így eldöntettem, hogy átállok a GemFan 5040-es propellerekre. Amúgy is ez volt a terv, de ezidáig még volt pár 5030-asom.

A dolog érdekessége, hogy az 5030-asok nagyon asszimetrikusan törtek. 10 telejes szettel kezdtem nemrégen. CCW-ből még van 7 darab teljesen original, viszont a CW-sekből már csak 3 ütött-kopott maradt. Nem értem, hogy a gép zuhanásnál miért csak az egyik fajtát eszi? Arra számítottam, hogy szimetrikusabban fog fogyni. Ráadásul nem is lehet külön csak az egyik fajtát venni... Szóval most van néhány dekorációra alkalmas propellerem. Ha valakinek pont a CCW-ből (az R nélküli sima 5030) van kevesebb, szóljon!

Mindegy is, mert amúgy is kevéske az ereje az 5030-asnak, főleg, ha a GoPro is rajta van a gépen. Mindenki azt javasolta, hogy legalább 5040-ig menjek fel, illetve ha ez beválik, akkor az 5045-ösökre is rámegyek. Ezeknek ugye nagyobb a meredeksége. Az 5045-ös egy fordulat alatt 50%-kal többet emel, mint az 5030-as. Persze ezt azt jelenti, hogy a motort és az ESC-t is jobban izzasztja és nagyobb az áramfelvétele is.

Ahogy ilyenkor lenni szokott nekiálltam a 13 pár 5040-esből szépen szétválogatni a CW és CCW irányúakat, hogy gyorsabb legyen a csere a terepen. Íme:

Ahogy korábban írtam, a PID beállítás az egyik olyan terület, ami minden kezdőnek komoly kihívást jelent és sokaknak el is veheti a kedvét az egész repüléstől, illetve jelentősen megnehezíti a tanulást egy nem jól beállított géppel.

A CC3D több alapbeállítást is ajánl, amelyek közül a QAV250-es működni szokott a legtöbb 250-es géppel. Repülni tehát lehet vele, de koránt sem ideális.

Annak érdekében, hogy könnyebbé tegyék az első PID hangolást, az OpenPilot közösség kialakította az ugynevezett Optune PID hangolási módszert.

Az Optune lényege, hogy a Roll és Pitch tengelyek speciális P értékét megállapítva kiszámolja mindhárom tengelyre az összes P-I-D paramétert, amelyek elég megbízhatóan fognak működni. Bár valószínűleg ez sem a teljesen tökéletese megoldás minden egyes egyedi kopter számára, de az alapbeállításoknál biztosan jobb közelítést ad és jó kiindulási pont a további manuális tunninghoz.

A hangolás lényege, hogy a PID értékeket egy előre megadott alapértékre állítjuk (lényegében az I és D-t kinullázzuk és a P-re egy alapértéket adunk), majd innen kiindulva, először az egyik (Roll vagy Pitch, igazából mindegy) P értéket növelve meghatározzuk az UOV-t (unique oscillation value, azaz egyedi oszcillációs érték), azt az értéket, amelynél a kopter egy egyenletes – se nem gyorsuló, se nem lassuló – rezgést produkál.

Ha mondjuk a Roll P érték megvan, akkor újra visszaállítunk mindent és most a Pitch tengely P értékét növelve meghatározzuk a Pitch UOV-t is.

Ezek után nincs más dolgunk, mint a két kapott értéket beírjuk az Optune kalkulátorba, megadjuk a quadunk alapparamétereit és máris megkapjuk az összes PID értéket mindhárom tengelyre. Ezeket bepötyögjük a GCS-be és kész. Nem is olyan bonyolult, igaz? :)

Korábban jeleztem, hogy a hétvégén kerül megrendezésre Californiában a U.S. Drone Nationals verseny, amelybe többször belekapcsolódtam az Internetes élő közvetítés révén. Úgy gondolom, hogy nem túlzás azt kijelenteni, hogy egy (sport)történelmi eseményt láthattunk. Azt a pillanatot, amikor egy hobby kinövi magát és óriási lépést tesz, hogy egy komoly technikai sporttá váljon. Azt gondolom, hogy ezt az eseményt még évek múlva is emlegetni fogják.

Nem, mintha eddig nem lettek volna FPV versenyek. Több komoly verseny is volt Európában, Ausztráliában és Amerika egyes részein is.

Ez volt azonban az első, ahol összamerikai hivatalos “nemzeti” bajnokságot rendeztek, amely persze nyílt volt, azaz a világ minden részéről jöhettek versenyzők. Mindezt 25.000 dollár összdíjazás mellett. Így aztán felvonult az összes valamennyire is komoly csapat. A Team BlackSheep, a gyári szponzorált Lumenier és ImmersonRC, meg a többiek.

Ezen a versenyen ott volt mindenki, aki most az FPV Racing világában valamennyire is név. És nem cask a pilótákra gondolok. Minden valamirevaló gyártó és forgalmazó is szponzorként és kiállítóként is részt vett.

Az esemény a California State Fair, azaz az állami vásár területén került megrendezésre, ami azt jelenti, hogy a támogatók mögé állami szerv is beállt, ezáltal még hivatalosabbá téve a rendezvényt, ami abban az időszakban, amikor amerikában – és persze a világ legtöbb országában – még kidolgozás alatt van a drónokra vonatkozó szabályozás igazán nagy szó.

Két kategóriában mérte össze erejét a közel 100 pilóta. Az egyik a pályaverseny, ahol egy kitűzött pályán 5 kört kellett megtenni, a másik pedig a FreeStyle, ahol akrobatikus repülést kellett előadni (ebben csak kb. 10-en indultak, ha jól értettem kvázi meghívásos alapon). Az előbbi értelem szerűen időre ment a második pedig kinézetre és művészi sílusra. Az egész rendezvényen kimondott cél volt, hogy a versenyek mellett erős legyen a közösségépítő és bulizós szál is, hogy még jobban összehozza ezeket a srácokat, akik közül sokan csak on-line ismerték egymást, de élőben még soha nem találkoztak.

Tökéletes esemény volt, tehát? Korántsem. Viszont rengeteg tapasztalatt szerzett mindenki a szervezőktől a támogatókon keresztül a pilótákig bezárólag. Ez az a kiindulási pont, ami megalapozza majd a jövő nagy, komoly, valószínűleg már TV-ben is közvetített versenyeit. Nézzük egy kicsit részletesebben.

Most, hogy földrekényszerült a gép, amíg várok a motorra, eljátszottam a gondoltattal, hogy az ESC-ken kipróbáljam a BLHeli fimware-t.

A piacon ugye alapvetően két menő FW van, amelyeket igyekeznek kimondottan multikopterekre optimalizálni. A SimionK és a BLHeli. Mindkettő alapvetően lelkes önkéntesek ingyene, nyílt forráskódú fejlesztése.

A BLHelit alapvetően a SiLabs processzoros ESC-khez találták ki a SimonK-t pedig az ATMega procisokhoz. Időközben mindkettőt keresztbe-portolták már, azaz BLHelit is lehet ATMega procival szerelt ESC-re tenni és fordítva. Funkciókban is mindkettő folyamatosan fejlődik és hellyel-közzel ugyanazt tudják.

Az utóbbi időben a BLHeli körül talán nagyobb Hype alakult ki és egyre többen kezdik használni. Ezért is gondolkoztam el rajta, hogy kipróbálom. Valamint úgy tűnt számora, hogy a BLHeli programozásához írt BLHeli Suite szoftver kultúráltabb, mint a SimonK-hez mások által heckelt KKTools vagy akár a RapidFlash.

Amit még tudni kell a dologról, hogy ha nem akarunk bonyolultabb programzosába belemenni, hanem csak egyszerűen a szervócsatlakozó jelvezetéként keresztül szeretnénk programozni, akkor olyan ESC kell, amint már van bootloader (egy kis szelet beépített szoftver, amely lehetővé teszi a firmware frissítését egy programfelületről, egy vezetéken keresztül). Természetsen bootloaderből is kettő van. A BLHeli bootloader csak BLHeli firmware-t támogat, ám a SimonK bootloader mindkét firmware-t kezeli.

A programozáshoz kell egy csatoló-eszköz és egy szoftver. A SimonK esetében az egészet részletesen  leírtam egy korábbi bejegyzésben.

Namármost! A BLHeli Suite letöltése után hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy ez a szoftver bizony csak Windowson fut. Windowson! Értitek? 2015-ben!!! WTF????

Én Macet használok OS X-szel és most már nincs is Windowsos gép a házban. Tudom, hogy meg lehet oldani, virtuális géppel, meg mindenféle, sőt informatikusként meg is tudom oldani, de ezzel nem fogom a drága időmet pazarolni. Az is lehet, hogy a BLHeli FW file-t fel tudom nyomni a RapidFlashsen keresztül is, dehát az egyik fő érv a BLHeli mellett pont a BLHeli Suite kultúrált funkcionalitása volt.

Egyszóval, részemről a BLHeli egyelőre felejtős, amíg ki nem hoznak egy normális OS X alatt is futó programozófelületet. Vagy, amíg annyira profira ki nem gyúrom magam, hogy már mindenképpen szükség lesz a BLHeli FW-re, mert századmásodpercek döntenek majd a versenyeken. :DDDD

Tudom, hogy a legtöbben még a multikopteres közösségből is inkább hobbyként, játékként tekintenek erre a témára. Nekem azonban meggyőződésem, hogy egy igen komoly technikai sportág van kialakulóban, ahol hamarosan komoly, szponzorált versenyzők és profi csapatok fognak szervezett versenysorozat(ok) formájában összecsapni. Ráadásul a dolog kiválóan közvetíthető, hiszen minden gép tele van kamerákkal, amelyek élőben tolják a képet, a pálya emberi léptékű, így külső kamerázás is megoldható és a futamok között kiváló lehetőség van reklámok beillesztésére. Szóval TV-ben is kiváló anyag, ill. közvetítés lehet belőle, nem is olyan jelentős költségráfordítással.

Pár hete került megrendezésre a szomszédos Ausztrában az Aerial GP Europe egyik futama (weboldal itt) a napokban pedig Californiában mérik össze a tudásukat a legjobb pilóták a U.S. Drone Nationals keretében. Az esemény weboldala: http://dronenationals.com Itt élő közvetítéseken is lehet követni a futamokat.

Ezen a weboldalon már látszik, hogy alakulnak a profi csapatok, mint a gyári szponzorált Lumenier, Charpuval, vagy a Team BlackSheep.

Szintén más most készülődnek a decemberben megrendezésre kerülő UK Drone Showra is, ahol komoly fedett pályás FPV versenyeket fognak rendezni, profi közvetítéssel. 

Alább Charpu bemutakozóvideója a U.S. Drone Nationalsről. Insane. Jó szórakozást!